Gál András mindig is a festészet gyökereit kereste, monokróm alkotásaival a festő valódi dolgát kutatta: a táblakép színe, formája, mérete, a térhez való viszonya érdekelte elsősorban. A monokróm művészet, vagyis az egy színnel festés a 20. század első felében alakult ki, miután az orosz Kazimir Malevics 1915-ben kiállította óriási feltűnést keltő Fekete négyzet fehér alapon című művét. A homogén felület problémájához Gál András a főiskola befejezése után jutott el, akkor döntött úgy, hogy nem a figurális irányba megy tovább, hanem a színfestést választja. Alkotásai sokszor kemény fizikai munkával jönnek létre, gyakran öt-hat kilónyi festéket kell egész nap ütemesen felhordania a vászonra. Kisebb méretű új művei azonban most a könnyedebb műfajt képviselik: a B32-ben látható akvarelljeit jóval gyorsabban, sokszor zenei inspirációra készítette.
– Az akvarellnél negyed milligramm a tubusból egy egész képre elegendő – mondta. – Nagyon gyorsan lehet dolgozni vele. Munka közben fiatalkorom zenéit hallgattam (Brian Eno, David Bowie), és gyakran egy szám alatt elkészült a festmény. Az olajjal való munka ehhez képest nagyon monoton. Régen vágytam rá, hogy valami más anyaggal dolgozzak – fűzte hozzá.
(K. G.)
