A harminc évvel ezelőtt kezdődő esztergomi fotóbiennálék gyökeresen változtatták meg a hazai fotóművészet helyzetét és elismertségét Magyarországon. Korábban a külföldön komoly sikereket elérő magyar fotósok is időről időre érdektelenségbe ütköztek idehaza. A biennálék kísérletező légköre és megújító szándéka azonban ösztönzőleg hatott rájuk és elfogadásukra is.
Az idei biennáléra elbeszélés–narratíva tematikájú alkotásokat kértek. A Pars pro toto (rész az egész helyett) alcímű pályázat számos művészt arra inspirált, hogy a teljességet kicsiben, apró részletekben mutassa be. – A fotográfia komplex képalkotási lehetőség. Alapvetően ez a pályázati kiírás az elbeszélés, elmondás, leírás vonalra épült fel – mondta el lapunknak Kovács Melinda, az Esztergomi Fotográfiai Biennálé művészeti vezetője.
A pályázatra mintegy hétszáz kép érkezett. Hetven alkotó hagyományos, analóg és a digitális technikával készült fotóit válogatták be a kiállításokra. Az idei zsűritagok az elbeszélés szinte minden ágát képviselték: Dárday István filmrendező, Jász Attila költő, Haris László fotóművész, Csontó Lajos képzőművész azt elemezte, hogy a pályamű az elbeszélés témáját hogyan, milyen formában fogalmazta meg. A díjazott munkák világosan mondanak el olyan jelenségeket, amelyeket csak képekkel lehet illusztrálni.
K.G.
