Mostanában nehéz helyzetben vannak az üvegművészek, ráadásul a magyarországi üveggyárak jelentősrésze is megszűnt – derült ki a kiállítás megnyitóján. Kecskés Kriszta üvegművész szerint kevesen is vannak a szakmában, amely emiatt sem igazán ismert. Úgy véli, sem a dizájn, sem a képzőművészet nem fogadja be őket, emiatt önállóan próbálnak boldogulni. Szerinte Borkovics Péter kísérletező művész, olyan, aki nem ismer lehetetlent. Kemencét épít, gépeket konstruál, közben minden üvegében jelen van a csavar fizikai és gondolati szinten. - Az üvegesek kétféle technikát alkalmaznak, hidegen csiszolnak vagy meleg üveggel dolgoznak – mondta Borkovics. Ő és Sipos Balázs mindkét technikát egyszerre végzi, elektromos kemencében formálják az üveget, majd kihűlés után folytatják a munkát. Borkovics szerint a két folyamat más-más típusú embert kíván, a csiszoláshoz nyugodtabb, filozofikus hozzáállás kell, míg a meleg üveghez inkább magasabb lendületű, virtuóz magatartás.
Kecskés Kriszta szerint azért nehéz üvegművésznek lenni, mert szárnyaló képzeletű művésznek és szorgalmas, kitartó mesterembernek, munkagépnek egy testben kell működnie. Ráadásul egyszerre. Sipos Balázsban megvan ez a speciális képesség – véli. Szobraiban a külső és a belső forma viszonyát vizsgálja, amit az üveg transzparens anyaga köt össze. A belső forma egy üreg, ami gyakorlatilag levegő, a csiszolással fordul pozitívba és tűnik úgy, mintha létezne. Sipos Balázs nem sorozatokban gondolkozik, hanem minden általa létrehozott tárgynak külön története van.
H. L.
|
|
|
|
|
|
